. Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, mint felülvizsgálati bíróság.

Dr. Ádám György felperes, ügyvéd, Metes György alperes ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perben a Fővárosi Ítélőtábla 2006. december 5-én kelt és Ügyvédi Irodámba 2007. január 15-én kézbesített 2.Pf.20.969/2006/12. számú jogerős – keresetemet elutasító – ítélete ellen a Polgári perrendtartás (Pp.) 270. § (2) bekezdése alapján

f e l ü l v i z s g á l a t i

kérelmet terjesztek elő.

Petitumom: a Pp. 272. § (2) bekezdése alapján kérem a jogerős ítélet rendelkező részének hatályon kívül helyezését, vagyis – az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását – elutasítani. Kérem annak megállapítását, hogy az alperes a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 76. § és 85. § (1) bekezdés első fordulatának törvénysértő értelmezése folytán jogellenesen utasította el a keresetemet. Kérem annak bírósági megállapítását a Ptk. 84. § (1) bekezdése alapján, hogy az alperes megsértette a személyhez fűződő jogomat.

Kérem a Pp. 274. § (1) bekezdés második fordulata értelmében TÁRGYALÁS megtartását.

Megjegyzés: Kérem a felülvizsgálati eljárásból a Pp. 13. § (1) bekezdés e.) pontja alapján a Pfv. IV. tanácsot kizárni, mert két bírója ugyan ezen tényállás miatt ifj. Hegedűs Lóránt ellen indított peremben már törvénysértő végzéssel határozott. Az egyik dr. Mészáros Mátyás volt, aki azért nem tartotta jogszerűnek a perindításomat, mert a WC papír neve és egy felperes utóneve ügyében már elutasító ítéletet hoztak, míg a másik egyesbíró Angyalné dr. Demeter Judit tulajdonképpen minden érvelés nélkül utasította el – „végső soron” – keresetemet. Erről a De jure jogi folyóirat 2006. IV. számában tanulmányt írtam, tehát a két bíró – és így a bírósági tanács is – elfogult, amiről a jogász szakma is már részletesen értesült.

Perköltség igényem nincs.

I n d o k o l á s :

Felülvizsgálati kérelmem alapja: a Pp. 270. § (2) bekezdése a felülvizsgálati kérelem benyújtásának feltételeként a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát szabja meg. Ezzel kapcsolatban bevezetőül előadom: a jogerős ítélet alapvető JOGSZABÁLYSÉRTÉSE az, hogy törvénysértő módon leszűkíti a Ptk. 85. § (1) bekezdésének rendelkezését a személyhez fűződő jogok legitimációját illetően. A Ptk. 85. § (1) bekezdés első mondata: „A személyhez fűződő jogokat … csak személyesen lehet érvényesíteni.” Ezt a törvényszöveget nem jogosult senki rabulisztikusan becsúsztatott „tényállási elemekkel” a sértett hátrányára „kiegészíteni”. Jelen felülvizsgálati kérelmem ennek a törvénysértő ítéletnek a cáfolata.

Valóban – mint felperes – személyhez fűződő jogom megsértésének bírósági megállapítását kértem, miszerint „az alperes az „Ébresztő” című lap felelős szerkesztőjeként a lap 2001. évi III. évfolyam 3. számában megjelent „Keresztény Magyar Állam!” című kiáltványban megjelentekkel megsértette a Ptk. 76. §-ában megfogalmazott becsület és emberi méltóság védelméhez fűződő személyiségi jogát.” (jogerős ítélet első oldal utolsó bekezdése).

Közlöm a t. felülvizsgálati bírósággal, hogy jelen beadványomban a jogerős ítéletnek egyetlen – keresetemet elutasító – megállapításával sem értek egyet, de az alapvető bírói tévedés – mind az első fokon eljáró, mind a másodfokú bíróság részéről – az általános és egyes logikájának félremagyarázásából származik. Ezért jelen felülvizsgálati kérelmemben – egyelőre – csak ezt a problémát elemzem és ennek kapcsán azt az abszolút téves bírósági felfogást, amely szerint a jogalkotás hiánya teszi lehetetlenné a kirekesztésre uszítók ellen polgári jogi szankciók alkalmazását, ha a sértett személy egymaga perel. Tehát azt követelik egyes bírók – végső fokon – az Országgyűléstől, hogy mondja ki: a bírók az ítéletalkotás során kötelesek betartani a gondolkodás logikai szabályait. Erről a jogerős ítélet – idézve az első fokon eljárt bírót – így ír: „Az elsőfokú bíróság megítélése szerint sem a történeti, politikai érvelés, sem önmagában a formai logikai okfejtés nem pótolhatja a jogalkalmazó számára a jogalkotás hiányát arra nézve, hogy egy tágabb közösséget egészében vagy jelentősen érintő támadás esetén polgári peres eljárásban ki jogosult fellépni.” (második oldal utolsó bekezdése).

Az elsőfokú és másodfokon eljáró bíróság logikai tévedéseit a keresetlevelem III. fejezetében és a fellebbezésem II. fejezetében („Ami bekerült”) részletesen kifejtettem, tehát a per anyagát képezik. Kérem a felülvizsgálati eljárás során azokat értékelni.

Ha tehát az Országgyűlés kimondaná – egy pillanatra feltételezve a képtelenséget –, hogy minden csoport „méltó” arra, hogy megsértése esetén tagja egyénileg perelhet, akkor a bíróság partot érne? Vagy azt, hogy a megsértett csoport minden tagja – deduktív szillogizmus alkalmazásával – külön is megsértett személy és ezért személyiségi jogi pert indíthatna pontos megnevezés nélkül , akkor a bírói gyakorlat megszűnne PARTTALAN lenni? Arról, hogy a felsorolásban a „beazonosíthatóság nélkül” fogalma is szerepel, szofisztika: ha csoportról van szó, akkor minden tagja BEAZONOSÍTHATÓ.”

További észrevételeim:

A másodfokon eljáró bíróság ebből a fent idézett tudományos, bizonyító elemzésből semmit sem vett tudomásul. A bíróság „érvelése”: „A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a következőket emeli ki. A Ptk. 85. § (1) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogokat csak személyesen lehet érvényesíteni. A személyhez fűződő jogok egyik jellegzetessége a jog személyessége, a jogosult személyétől való elválaszthatatlanság. Ebből következően a jogvédelem arra a személyre korlátozódik, akiknek a sérelme egyértelműen megállapítható. A Legfelsőbb Bíróság sajtó-helyreigazítási eljárásra irányadó, de a személyhez fűződő jogi perekben is következetesen alkalmazandó PK 13. számú állásfoglalás szerint az léphet fel igényérvényesítéssel, akinek személyére a sérelmezett közlemény – nevének megjelölésével vagy egy módon – utal, vagy akinek személye a sajtóközlemény tartalmából felismerhető. Mindezeknek megfelelően az igényt érvényesítő részéről személyes, közvetlen érintettségre van szükség. Ha a személyt konkrétan nem nevezik meg a per tárgyát képező közleményben, vagy személyére egyedileg semmilyen módon nem utalnak, abban az esetben nem valósul meg az igénnyel fellépő személy közvetlen érintettsége.” (4. oldal 5. és 6. bekezdése)

Az idézett részben a jogerős ítélet – meglepő módon – ugyanazokat az „érveket” ismételi meg, amelyekről az ítélet is közli a felperes véleményét a 3. oldal 2. bekezdés második felében és a 3. bekezdésben a következőket előadva: „Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság korábbi, hasonló ügyben hozott ítéleteiben a Ptk. 85. § (1) bekezdésének alkalmazhatatlanságát a Legfelsőbb Bíróság PK. 13. számú állásfoglalásával indokolta, a fellebbezés tárgyát képező ítéletben azonban már nincsen szó a PK 13. számú állásfoglalásról. Megítélése szerint a törvény alapján nem tényállási elem a közvetlen érintettség, elegendő, ha a megsértett keresetét személyesen érvényesíti. Álláspontja szerint a bírók jogot alkotnak a bírói gyakorlattal, amikor annak ellenére nem fogadják el a csoport tagjainak keresetindítási jogát, hogy a közösség megsértése esetén közvetlenül sérelmet szenvednek annak tagjai is. A bírói gyakorlat alkalmazását alkotmányellenesnek tartotta. A PKKB 20.P.85.346/2003/10. számú ítéletére tekintettel az elsőfokú ítélet valótlanul hivatkozott arra, hogy a bírói gyakorlat következetes és egyértelmű abban, hogy a személyiségi jogi per indításához a kezdeményező személy közvetlen érintettsége szükséges. Részletesen kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét a deduktív szillogizmus formális logikai szabályaira alapította, de a szabályt nem tekinti felperes részéről alkalmazhatónak. A felperes hangsúlyozta, hogy sem az Alkotmány 19. § (3) bekezdése, sem a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 2.-5. §-a nem írja elő, hogy a bíróságot törvénnyel kell kötelezni arra, hogy a mérlegelés és meggyőződése alapján hozott ítéleténél a gondolkodás logikájának szabályait be kell tartania, így a bíróság a jogalkotástól nem várhat semmit, a „bírói gyakorlat” törvénysértő, tehát alkalmazása jogellenes.” (ítélet 3. oldal 2. bekezdés második fele és 3. bekezdése)

A másodfokon eljáró bíróság súlyos törvénysértése: megsértette a Pp. 221. § (1) bekezdésének utolsó fordulatát: „… utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak…”

Az indokolásban viszont egyetlen szó sincs arról, hogy a bíróság részletes elemezésemet – amelyben bebizonyítottam, hogy egyes bíróságok felfogása logikai, tehát ezzel jogi képtelenség is – miért nem találta bizonyítottnak.

Azt is meg kellett volna indokolnia a másodfokon eljáró bíróságnak, hogy hogyan „került vissza” a másodfokú ítéletbe a sajtóhelyreigazításokról szóló PK 13. állásfoglalás, amely kizárólag a Pp. XXI. fejezetét „sajtóhelyreigazítási eljárást” értelmezi. Egyébként az idézett részekben azt is bebizonyítottam, hogy ha – feltéve, de meg nem engedve – a PK 13. állásfoglalást is kiterjeszti a bíróság a Ptk. 76. §, illetve 85. § (1) bekezdés első fordulatára, akkor is deduktív szillogizmussal a csoport minden tagját sérti az általánosságban fogalmazott kirekesztésre uszítás, nem „nevének megjelölésével” hanem „egyéb módon”.

Mindehhez A.) alatt csatolom az új Ptk. koncepció erre vonatkozó részét, amely egyértelművé teszi, hogy a PK 13. állásfoglalásának semmi köze sincs az egyén személyes perindításához gyűlöletre uszítás esetén. (Az új Ptk. koncepcióra hivatkozás nem új bizonyíték, minthogy a peranyagban már felmerült ez a probléma és írtam róla.)

Ezek szerint az első fokon és a másodfokon eljáró bírók úgy vélik, hogy a keresetlevelet a következőképpen kellett volna összeállítanom:

Az ifj. Hegedűs Lóránt által írt és az alperes által terjesztett „Keresztyén Magyar Állam!” emberek egész csoportját sérti. Egyes bírók szerint személyes sérelem miatt egy sértett személy egyénileg nem perelhet. Hogyan kell a felperesi csoportot – a bíróság szerint – megszervezni, hogy a gyűlöletre uszítás perelhető legyen?

Párbeszéd:

Kérdező: Elnézést kérek tisztelt Uram/nagyságos Asszonyom, Ön ugyebár zsidó és így a „Galiciából jöttmentek hadának” tagja?

Válaszoló: Igen, a „had” egyik tagja vagyok, mint zsidó.

K: Akkor Ön ugye megtestesült óember?

V: Igen, ez vagyok, megtestesült óember.

K: Akkor Ön rágja romjaiban a hősök csontjait csak azért is?

V: Igen, rágom romjaiban a hősök csontjait, munkanapokon 3-4 óra hosszat, munkaszüneti napokon 1-1,5 óráig, csak azért is.

K: Ezt nyilván azért teszi, mert az Ön ószövetségi Sionja elveszett Isten elleni támadásai miatt, hát vesszen az újszövetségi életrend legígéretesebb magaslata a magyar Sion is?

V: Igen, ez pontosan így van

K: Akkor ugye Ön azért jött a Duna partjára, hogy még egyet rúgjon a magyarba, hiszen kedvet kapott rá?

V: Igen, azért jöttem a Duna partjára, a Jordán partja mellől, hol internacionálisan, hol nemzetieskedve, hol kozmopolitán még egyet rúgni a magyarba, hiszen kedvet kaptam rá.

K: Ön akkor ugyebár hisztérikus a megszólítástól: „Keresztyén Magyar Állam”?

V: Igen, ettől a megszólítástól hisztérikus vagyok.

K: Ön ezek szerint ki akarja rekeszteni a magyarokat?

V: Igen, ki akarom rekeszteni a magyarokat innen Magyarországról.

K: Akkor lépjen be a „Galiciából jöttmentek hada” Egyesületbe, amelyet bejegyeztetünk a cégbíróságon és az így alakult jogi személy fog keresetet indítani ifj. Hegedűs Lóránt és Metes György ellen.

V: Igen, belépek az Egyesületbe, mert a PK. 13. állásfoglalás szerint a Ptk. 76. § és 85. § (1) bekezdése alapján csak így tudjuk személyhez fűződő jogainkat személyesen érvényesíteni.

K: Nyilván így több millióan leszünk, ha külön-külön perelnénk a bíróság parttalanná válna.

Ezek a beszélgetések eddig elmaradtak.

Megjegyzésem a továbbiakról:

Ezt követően a jogerős ítélet indokolásában olvasható: „Önmagában a személyes érintettség érzete nem elegendő az igényérvényesítés megalapozottságához. Ahhoz annak az elengedhetetlen feltételnek is teljesülnie kell, hogy az érintettség másban is tudatosuljon és az kifejezésre kerüljön.” (4. oldal 7. bekezdése)

Ehhez felperes megjegyzése. Miből veszi a bíróság, hogy bennem kialakult „a személyes érintettség ÉRZETE”? Bennem ilyen érzet egyáltalán nem alakult ki és erre soha sehol – a bizonyításom során – nem is utaltam.

Van azonban az ifj. Hegedűs Lóránt elleni és a jelen per kapcsán egy „érzésem” is: nevezetesen az, hogy a mai – tehát a III. évezredben egy független demokratikus jogállamban – az igazságszolgáltatás néhány bíró működése kapcsán kezd hasonlítani az 1938-1945. május 8-ig tartó igazságszolgáltatásra az „ezer éves keresztyén magyar jogfolytonosság” alapján.

A személyes érintettséget nem „érzetre”, hanem objektív törvénysértésre, vagyis logikai levezetésre alapítottam. A bíróság „érzetre” utalása a tények rosszindulatú csúsztatása a törvénysértő indokolás valamiféle „hitelesítésére”.

Egyébként az „elengedhetetlen feltétel” bizonyítottan teljesült: érintettségem másokban is tudatosult és az kifejezésre is került. Erről B.) alatt csatolom tizenhét személy írásos nyilatkozatát arról, hogy érintettségem másokban is tudatosult és az kifejezésre is került!

A tizenhét nyilatkozat becsatolása nem új bizonyíték, hanem a jogerős ítéletben megfogalmazott állítás cáfolata a felülvizsgálati eljárás szabályai szerint. A mellékelt nyilatkozatokat már 2005-ben becsatoltam a Fővárosi Bíróság Pf.47. tanácsának, most – minthogy a jogerős ítélet erre a tényállási elemre hivatkozott – ismét becsatolom.

Ezzel a jogerős ítélet leglényegesebb állításait a polgári perrend szabályai szerint megcáfoltam.

Mindehhez annyit teszek hozzá – amit a Fővárosi Ítélőtáblán a 2006. december 5.-i tárgyaláson már elmondtam – „Véleményem: Magyarországon 1938-tól 1945. május 8-ig hat zsidótörvényt hoztak, számtalan zsidóellenes rendeletet, rendelkezést, utasítást, a numerus claustól a numerus nullusig, gettóba költöztetés, sárga csillag viselése kötelező, munkatáborba hurcolás sárga karszalaggal, haláltáborba deportálás, ahol a halál küszöbéig üldöztek (csoda, hogy életben maradtam). Egyetlen zsidótörvény, vagy rendelet, intézkedés, utasítás sem jelölt meg név szerint, mégis minden vonatkozott rám és haláltáborban meggyilkolt öcséimre. Most a kirekesztésre uszítás újra elindult, kiszámíthatatlan folytatással. Ez ellen a Magyar Államtól a III. évezredben a legkisebb védelmet kérem: állapítsák meg, hogy a zsidók kirekesztésére uszító, gyűlölködő kiáltvány személyhez fűződő jogomat sérti. Az állam azonnal 180^o-ot fordult: most már a kirekesztésre uszító kiáltványban nem vagyok felismerhető. A legcsekélyebb védelmet sem kapom meg a magyar államtól.

Mindezek alapján kérem a jogerős ítélet rendelkező részének hatályon kívül helyezését és petitumom szerint annak bírósági megállapítását, hogy az alperes megsértette a személyhez fűződő jogomat.

Budapest, 2007. január 25.

dr. Ádám György

felperes, ügyvéd

T. Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, mint felülvizsgálati bíróság.

f e l ü l v i z s g á l a t i

k é r e l m e

Dr. Ádám György felperes, ügyvédnek

ügyvédként képviseli

önmagát

Metes György alperes ellen,

amelyben kéri a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.969/2006/12. számú ítélete rendelkező részének hatályon kívül helyezését és annak bírósági megállapítását, hogy az alperes megsértette személyhez fűződő jogomat

mellékelve:

A.) alatt a Ptk. új koncepciójának a PK 13. állásfoglalásáról írt szakmai véleménye

B.) alatt 17 személy igazolása arról, hogy az alperes által terjesztett gyűlöletre uszító kiáltványból felismerhető vagyok.