Fővárosi Bíróság

4.Pk.24.112/2006/2.

V é g z é s

Dr. Ádám György felperesnek Metes György alperes ellen személyiségi jog megsértése iránt indított perében a bíróság dr. Pataki Árpád bíró kizárását megtagadja a 19.P.23.483/2005. szám alatt folyamatban volt ügyben.

A végzés ellen fellebbezésnek helye nincs. A kizárás megtagadása miatt panasszal csak az ügy érdemében hozott határozat ellen benyújtott fellebbezésben lehet élni.

I n d o k o l á s

A felperes dr. Pataki Árpád bíró kizárása iránti kérelmet terjesztett elő arra hivatkozva, hogy a perbelihez hasonló, illetve saját maga által indított ügyben is már 42 törvénysértő elutasító ítéletet hozott és három újabb  – az első fokú ítéletében megjelölt –  bírói gyakorlat beépítése az ítélet indokolásába az ítélkezést elfogadhatatlanná tett.

Az eljáró bíró akként nyilatkozott, hogy nem érzi magát elfogultnak. Tagadta, hogy a perbelivel azonos témájú ügyben akár egyetlen törvénysértő ítéletet hozott volna: még a Pesti Központi Kerületi Bíróságra beosztott bíróként 42 felperes által megindított egyetlen hozott ítéletet, amelyet mind a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság, mind a felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság – helyes indokaira figyelemmel –  helybenhagyott. Megítélése szerint önmagában az a tény, hogy a b író álláspontja nem egyezik meg a felperesével, nem eredményezheti az elfogultság megállapítását. A bírói gyakorlat ítéletben való ismertetése ugyanakkor nem vezethet oda, hogy a megemlített korábbi döntések iratanyagát a peres fél részére ki kellene adni. Tájékoztatásul közölte, hogy a felperes ítélet kiegészítése iránti kérelme elbírálására 2006. október 5. napjára tárgyalást tűzött ki.

A kizárási indítvány elbírálásához rendelkezésre álló, Fővárosi Bíróság 19.P.23.483/2005. Számú irataiból megállapítható, hogy a felperes keresetében arra utalással, hogy zsidó közösséghez tartozóként életében számos hátrányos megkülönböztetést kellett Magyarországon, annak megállapítását kérte, hogy az alperes felelős szerkesztésében 2001. augusztusában megjelent „ébresztő” című lapban ifj. Hegedűs Lóránt által írt „Keresztyén Magyar Állam!” cikkben foglaltak megsértették személyiségi jogát. A keresetlevélben a jogsértés részletezését és jogi elemzését követően a felperes kifejtette (11. oldal IV. pont alatt), hogy a bírói gyakorlatban meghatározó a Pesti Központi Kerületi Bíróság 29.P.90.907/2001/12. számú, 2002. április 26-án kelt ítélet, amely  – véleménye szerint –  jogszabálysértő, tehát a „bírói gyakorlat” számára elfogadhatatlan. Az ítélet indokolásából kiemelve külön elemezte a felperes az indokolás „a bíróság által ismert hazai joggyakorlat a közösségen keresztül történő érintettségét a személyiségi jogi perek vonatkozásában még nem ismerte el” szövegrésszel ellentétes álláspontját is.

A bíróság a 2006. március 16-án és május 23-án megtartott tárgyalásokat követően 2006. június 1.-én meghozott, írásba foglalt és kihirdetett (és a felperessel ezzel egy időben közölt) elsőfokú ítéletében a felperes keresetét elutasította.

Az ítélet indokolása szerint a keresettel érintett írás komoly visszhangot keltett, annak tartalma kapcsán a szerzővel szemben büntető eljárás indult, illetve több, a személyiség jogok megsértése miatti polgári per is folyamatban volt (Pesti Központi Kerületi Bíróságon a 29.P.90.907/2001. és 29.P.86.176/2002.). Ezen, a magánszemélyek által kezdeményezett polgári perekben a bíróságok a kereshetőségi jog hiányára utalással a kereseteket elutasították. Ugyan ezt tartalmazta a felperes által a cikk szerzőjével szemben a Pesti Központi Kerületi Bíróságon 20.P.85.346/2003. számon indított ügyben meghozott jogerős ítélet is.

Az ítélet indokolásában a bíróság utalt arra, hogy felperes keresetét a kereshetőségi jog szempontjából érdemben vizsgálta, s ennek során arra a meggyőződésre jutott, hogy a Pp. 3. § (1) bekezdése és a Ptk. 85. § (1) bekezdése alapján megkívánt közvetlen személyes érintettség nem áll fenn, ezért a keresetet elutasította.

A felperes ítélet ellen benyújtott fellebbezésében kifogásolta, hogy a bíróság az ítéletében hivatkozott, korábbi ítéletekből több mondatot, sőt bekezdést szó szerint megismételt. Továbbra is vitatta a kereshetőségi joggal kapcsolatban kifejtettek jogszerűségét, ezzel ellentétes saját álláspontját részletesen kifejtve.

A felperes 2006. július 17-én az elsőfokú ítélet kiegészítése iránti kérelmet terjesztett elő, amelyben a három, ügyszám szerint hivatkozott ítélet anyagának kiadását kéri. Kérelme indokaként előadta, hogy fellebbező félként nem képes a fellebbezését pontosan előadni, mert általa nem ismert, illetve csak részben ismert tények alapján vesztette el a pert első fokon.

A Pp. 13. § (1) bekezdése e.) pontja szerint az ügy elintézéséből ki van zárva, és abban mint bíró nem vehet részt az, akitől az ügynek tárgyilagos megítélése egyéb okból nem várható (elfogultság).

A bíróság a per irataiból megállapította, nincs olyan körülmény, amely arra utalna, hogy a bírótól az ügy tárgyilagos megítélése nem lenne elvárható.

A felperes felperes keresetének elutasításához a bíróság kereshetőségi jog kérdésében kialakított, felperessel ellentétes jogi álláspontja vezetett. A periratok szerint korábbi perekben meghozott jogerős ítéletekben a kereshetőségi joggal kapcsolatosan kifejtett bírósági álláspontot a felperes már a keresetlevél benyújtásakor ismerte (hiszen egyes ítéletek peres félként is érintették). Ugyanakkor a Pp. 163. § (3) bekezdése alapján a bíróság az általa köztudomásúnak ismert tényeket valónak fogadhatja el. Ugyanez áll azokra a tényekre is, amelyekről a bíróságnak hivatalos tudomása van.

Ilyen körülmények között önmagában azon a tényből, hogy a bíróság az ítéleti tényállásban korábban meghozott ítéletekre hivatkozott, illetve ítéletében kifejtett jogi vélemény a más ítéletekben kifejtettekkel megegyezett, esetlegesen az indokolás egyes mondatai is egyezőséget mutatnak, az eljáró bíró elfogultságára okszerűen nem lehet következtetni. Miután a felperes a jogerős ítéletekben elfoglalt álláspontot maga is ismerte, nem volt elzárva attól, hogy a Pp. által nyújtott keresetek között ténybeli és jogi igazáról a bíróságot meggyőzze: az állásponttal szembeni részletes érveit, jogi indokolását előadja.

Az eljáró  bíró személyével és hivatalos tudomásával kapcsolatban megjegyzi a bíróság azt a felperes által is jól ismert tényt, hogy er. Pataki Árpád 1993. júliusáig közel egy évtizeden át a Pesti Központi Kerületi Bíróságra beosztott bíróként tárgyalta a személyiségi jog megsértéséből fakadó pereket, azóta a Fővárosi Bíróság bírójaként ugyanezt teszi. Ilyen helyzetben természetes az, hogy saját korábbi pereit, ítéleteit, s az azokban kifejtett jogi álláspontot részletesen ismeri, sőt a rendszerváltozás óta felmerült újabb és újabb kérdésekben ítéleteivel maga alakítja  – alkotja –  a bírói gyakorlat egy részét. Ez a körülmény elfogultságát ugyancsak nem alapíthatja meg.

Mindezek alapján a Pp. 13. § (1) bekezdés e.) pontjában foglalt kizárási ok nem állapítható meg, ezért a bíróság a felperes elfogultsági kifogását elutasította.

A végzés elleni jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Pp. 18. § (4) bekezdésén alapszik.

Budapest, 2006. szeptember 27. napján

                                                                                              dr.Császár P.Emőke s.k.

                                                                                            b í r ó