A FŐVÁROSI BÍRÓSÁG
mint másodfokú bíróság
52.Pf. 29 063/2003/4
A Magyar Köztársaság nevében!
A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság a személyesen eljárt dr. Ádám György felperesnek, a dr. Gulyás Géza ügyvéd által képviselt ifj. Hegedűs Lóránt alperes ellen személyhez fűződő jogsérelem megállapítása iránt indított perében a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2003. július 1-én kelt 20. P. 85 346/2003/10 számú ítélete ellen az alperes 11. sorszámon benyújtott fellebbezése folytán meghozta a következő
ítéletet
A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a keresetet elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20 000 /Húszezer/ forint együttes első- másodfokú perköltséget, valamint fizesse meg a Magyar Államnak külön felhívásra a le nem rótt 15 000 /Tizenötezer/ forint kereseti és 12 000 /Tizenkettőezer/ forint fellebbezési illetéket.
Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.
Indokolás
Az első fokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes az Ébresztő című lap 2001. évi 3. számában közzétett „Keresztyén magyar állam” című cikkével, különösen a cikk kirekesztésre felszólító kitételével megsértette a felperes személyiségi jogait, ezen belül megsértette a felperesre nézve a személyekre vonatkozó bárminemű hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Az alperest a további hasonló jogsértéstől eltiltotta. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az állam javára 15 000 forint eljárási illetéket.
Az ítélet indokolása szerint a felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a perbeli cikkével megsértette a felperes személyiséghez fűződő jogait, elsősorban a magánszemélyek hátrányos megkülönböztetésére vonatkozó tilalmat, illetve a felperes becsülethez és emberi méltósághoz való jogát. Kérte az alperes eltiltását a további hasonló jogsértéstől. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a cikk nem a felperesre vonatkozott, a felperest nem is említette, így a felperesnek kereshetőségi joga nincs.
A perben az első fokú bíróságnak elsőként arra a kérdésre kellett választ adnia, hogy perelhet-e a cikkben foglaltak miatt a felperes. Az első fokú bíróság idézte a Ptk. 75.,
52.Pf. 29 063/2003/4
76. §.-ait, valamint a 85. §. /1/ bekezdését. Ez utóbbit értelmezve megállapította: a Ptk. 85. §. /1/ bekezdése azt célozza, hogy egy adott személyt ért jogsérelem miatt egy másik, sérelmet nem szenvedett személy ne perelhessen. A felek és a bírói gyakorlat által gyakran hivatkozott PK 13. számú állásfoglalás nem kötelező jogforrás az eseti döntések során, másrészt alkalmatlan a Ptk. 85. §. /1/ bekezdésének értelmezésére. Az állásfoglalás kizárólag a sajtó-helyreigazításra vonatkozik, de a Ptk. 85. §-a esetében azért sem alkalmazható, mert a jogosultat hátrányosabb helyzetbe hozná annál, mint ami őt az Alkotmány alapján megilletné. A közvetlen, személyes érintettséghez nem szükséges az adott személy név szerinti megnevezése, elegendő, ha a személy valamely lényegi szubsztanciája felismerhető. Az, hogy valaki zsidó, a személyiségének olyan lényeges, integráns része, amelynek a felismerése vagy a felismerés vélelmezése önmagában megalapozza az illető személy érintettségét. Egy közösség, vagy valamely ismérvekkel rendelkező csoport mindig konkrét egyedekből áll, amely egyedek sokszor a csoport nagy száma miatt nem nevezhetők meg egyenként, de attól még a csoportra vonatkoztatott kijelentések külön-külön vonatkoznak a csoport minden egyes tagjára is, a többen a kevesebb benne van elve alapján. Kétségtelen, hogy a bíróságnak többletmunkája fog keletkezni, mert minden esetben vizsgálni kell a csoporthoz tartozás ismérveit, azt, hogy az adott csoport vonatkozásában az egyénnek van-e keresetindítási joga. Ez azonban nem lehet szempont az egyén alkotmányos vagy polgári jogai védelme esetében, miként az sem, hogy ilyen esetben számos hasonló tartalmú és célzatú per indulhatna. A bírói gyakorlat nem jelent olyan merev, megváltozhatatlan normarendszert, amelyet az Alkotmány és a nemzetközi kötelezettségek értelmezésével ne lehetne áttörni. A bírói gyakorlat is változhat, és kell is, hogy változzon. Miután az első fokú bíróság megállapította a felperes kereshetőségi jogának fennállását, azt vizsgálta, hogy a felperes által kifogásolt kijelentés megvalósítja-e a diszkriminációt. Az első fokú bíróság erre igenlő választ adott, kifejtve, hogy kifogásolt kijelentés diszkriminatív felszólítást tartalmaz a társadalom egy bizonyos körére nézve. A kijelentés egyértelműen diszkriminatív cselekvést jelent, ha az erre való felhívás is diszkriminációt valósít meg. A kirekesztésre felhívás, miután Alkotmány- és jogellenes, mint ilyen csak a személyiségi jogok sérelmén keresztül fejti ki hatását.
Az első fokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben az ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Az alperes szerint az első fokú bíróság a Ptk. 85. §. alkalmazásának hiánya, a reá nézve kötelező ítélkezési gyakorlat figyelmen kívül hagyása, illetőleg azzal szembehelyezkedő értelmezése folytán törvénysértő ítéletet hozott. A törvénykezés semmilyen körülmények között nem hozhatja magát a törvényhozás helyzetébe. A Ptk. 85. §. /1/ bekezdése szerint a személyhez fűződő jogokat csak személyesen lehet érvényesíteni. A felperest semmilyen személyes sérelem a cikkel nem érte, a cikk nem a felperesről szól, a kereset benyújtásáig a
52.Pf. 29 063/2003/4
felperes létezéséről az alperes nem is tudott, az alperes a felperest mind a mai napig nem ismeri. Semmilyen bölcselkedés nem helyettesítheti a konkrét tételes jogszabály hiányát, illetve a kötelezően alkalmazandó jogszabály helyébe semmilyen metafizikus spekuláció nem léphet. Az első fokú bíróság mindvégig a Ptk. 85. . /1/ bekezdésével áll vitában, e vita azonban reménytelen, mert a bíróság nem jogalkotó szerv. Az első fokú bíróság okfejtése még úgy sem foghat helyt, mint a korábbi jogerősen pervesztes felperesek esetében, hiszen a felperes még csak nem is állítja, hogy ő ténylegesen a zsidósághoz tartozik, vagyis zsidó származású volna, aminek ismeretében képtelenség, hogy a bíróság olyan személyiségi jogsértést állapítson meg, ami a felperest a saját állítása szerint sem érintheti. Ilyen alapon bárki bármikor pert indíthatna – az első fokú bíróság okfejtése szerint sikerrel – pl. Törökországban a kurd kisebbség, vagy Erdélyben a magyar kisebbség érdekeinek és személyiségi jogainak a védelmében annak ellenére, hogy az illető nem kurd, vagy nem magyar.
A felperes fellebbezési ellen kérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. A felperes a fellebbezést tételesen elemezve annak minden részletét megalapozatlannak értékelte. A felperes szerint az első fokú bíróság nem helyezkedett szembe a Ptk. 85. §. /1/ bekezdésével, hanem azt helyesen értelmezte és alkalmazta. Az első fokú ítélet nem a Ptk. 85. §. /1/ bekezdésével, hanem a Legfelsőbb Bíróság PK 13. számú állásfoglalásával „áll vitában”, pontosabban a jelen jogvitában alkalmazhatatlanságát bizonyítja. Az alperesnek az az érvelése, hogy a felperes még csak nem is állította, hogy ténylegesen a zsidósághoz tartozik, a felperes által előadottak kiforgatása. A felperest gyermekkorától mostanáig kivétel nélkül mindenki zsidónak tartotta és tartja, ezen – mások által róla kialakított – vélemény alapján intézték a sorsát.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az első fokú bíróság helyesen járt el, amikor elsőként azt vizsgálta, hogy a felperes perelhet-e az alperesi újságcikkben foglaltak miatt, e körben azonban téves következtetésre jutott. A kérdés eldöntése a Ptk. 85. §. /1/ bekezdésének értelmezésén múlik, tehát azon: hogyan kell értelmezni azt a rendelkezést, hogy a személyhez fűződő jogokat – a jelen ügyben szerepet nem játszó kivételekkel – csak személyesen lehet érvényesíteni. A Legfelsőbb Bíróság PK 13. számú állásfoglalása valóban nem tekinthető a bíróság számára feltétlenül kötelező jogértelmezésnek, már csak azért sem, mert a Ptk. 79. §.-ára, a sajtó-helyreigazításra vonatkozik. Ugyanakkor ez utóbbi tényből az a következtetés sem vonható le, hogy az állásfoglalásban kifejtettek kizárólag a sajtó-helyreigazításra lehetnek irányadók. A Ptk. 79. §.-a ugyanúgy a Ptk.-nak „ a személyhez fűződő jogok” című alfejezetében található, mint a 76. §.-a, amelyre a felperes a keresetét alapította, a Ptk. 85.§.-a a Ptk. 76. és 79. §.-ára egyaránt vonatkozik. Emellett a perbeli esetben az „elkövetési magatartás” is azonos annyiban, hogy a kereset szerint az alperes egy sajtóközlemény közzététele útján sértette meg a felperes személyhez fűződő jogait.
52.Pf. 29 063/2003/4
Ahhoz, hogy az egyébként abszolút jellegű személyiségi jog /a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, Ptk. 75. §. /1/ bekezdés esetében meghatározott személyek között a jogviszony relatívvá váljon, az adott személyek között a személyhez fűződő jog konkrét megsértése szükséges a Ptk. 76.-83. §.-ai szerinti valamennyi esetben. Az ilyen jogviszony létrejötte szükséges a felek között ahhoz, hogy a felperes a Ptk. 84. §.-ában meghatározott szankciók alkalmazását követelhesse az alperessel szemben.
Mindebből a másodfokú bíróság álláspontja szerint az a következtetés vonható le, hogy ha a felperes keresetében arra hivatkozik, hogy az alperes egy sajtóközlemény közzététele útján sértette meg egy vagy több személyhez fűződő jogát, a kereset akkor lehet megalapozott, ha a felperes személyére a sajtóközlemény nevének megjelölésével vagy más módon utal, vagy ha a felperes személye a sajtóközlemény tartalmából egyébként felismerhető. Nyilvánvaló, hogy ha valaki bármilyen, önmagában személyiségi jogot sértőként értelmezhető szöveget leír, de azt senkinek nem hozza a tudomására, akkor személyiségi jogi jogsértés megállapítására nem kerülhet sor. De ugyanez a helyzet akkor is, ha az alperes közzé tesz egy ilyen tartalmú írást, de annak szövegében nem juttatja kifejezésre, hogy az a felperesre vonatkozik, a sajtóközleményből a felperes érintettsége nem jut az olvasók tudomására, a felperes érintettsége nem tudatosul bennük. A jelen esetben ez történt, mert az újságcikkben a felperes személyére nem volt semmilyen közlés, egyedileg a felperes személye a közleményből nem volt felismerhető.
Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a perbeli tényállás mellett a Ptk. 85. §. /1/ bekezdésének eltérő értelmezése – valamely társadalmi csoporttal egyedileg nem azonosítható tagja kereshetőségi jogának elismerése sajtóközlemény kapcsán – számos, nehezen megválaszolható kérdést vetne fel. /Milyen ismérvek alapján tekinthető valaki a társadalmi csoport tagjának? Szükséges és egyúttal elegendő-e, ha a felperes e csoport tagjának vallja magát – a szabad identitás választás magyar jog által elismert elvével ez állna összhangban -, vagy – a jelen per felperese álláspontjának megfelelően – az lenne a döntő, hogy mások /emberek másik, ugyancsak meghatározandó csoportja/ az érintett csoport tagjának tekintik-e a felperest, esetleg egyéb – leszármazási, genetikai, vallási, kulturális stb. kritériumokat kellene vizsgálni? Mely csoportok tagjai méltóak a személyiség jogvédelemre és melyek nem? Az akár több millió tagot számláló csoportok tagjai számára külön-külön biztosított, tömeges perlési lehetőség egy adott sajtóközlemény kapcsán nem hiusítaná-e meg a személyhez fűződő jogvédelem mint jogintézmény célját?/
Mivel a kifejtettek szerint a perbeli esetben a jelenleg hatályos jogszabályok alapján a felperesnek nincs kereshetőségi joga, a fenti kérdésektől függetlenül a kereset alaptalan. Ezért a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §. /2/ bekezdése alapján megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
52.Pf. 29 063/2003/4
A másodfokú bíróság a pervesztes felperest a Pp. 78. §. /1/ bekezdése alapján kötelezte, hogy fizessen meg az ügyvéd által képviselt alperes részére együttes első-másodfokú perköltséget.
Az ügyvédi munkadíj és költségek összegét az alperes nem igazolta, ezért a másodfokú bíróság a perköltség mértékét az alperesi képviselő által kifejtett ügyvédi munka mennyiségére is figyelemmel határozta meg a 8/2002./III.30./ IM rendelet 2. §.-a, valamint a 3. §. /2/ bekezdése alapján.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és fellebbezési illeték viseléséről a másodfokú bíróság a 6/1986.VI.26./IM rendelet 13. /2/ bekezdése alapján határozott.
Budapest, 2004. február 26.
dr. Felkai Andrásné sk.
a tanács elnöke
dr. Tóth Tibor sk. dr. Salamon Laura sk.
előadó bíró bíró
A kiadmány hiteléül:
|
